Kérdés: Rinpocse, mesélne nekünk valamit az életéről?
Válasz: Talán azzal kezdeném, ami születésem előtt történt. A “Szakja Trizin” cím azt jelenti, hogy a “Szakja TrónBirtokosa”és a nagyapám volt az utolsó Trizin a családunkban. Szüleim, mivel nagyon szerettek volna egy fiút, zarándokútra indultak aKailasz hegyhez, Nepálba, Lhászába és Dél Tibetbe, de nem kapták egyetlen jelét sem annak, hogy fiúk születne. Már minden reményt feladtak, amikor elérték a Nalanda Kolostort, ami egy jelentős Sakya Kolostor Lhászától északra. Elmondták gondjukat a kolostor apátjainak. A vezető szerzetesek megdöbbenve és aggodalommal telve hallgatták őket, mert nemzetségünk, a Dölma Palota ág, a Szakja tanok legezoterikusabb ága és azon felül a legtöbben, akik a kolostor élén álltak, ezeket a tanokat a nagyapámtól kapták meg. Számukra tehát a nemzetség folytonossága a legfontosabb. Bíztatták szüleimet, hogy ne adják fel a reményt, és azon felül vállalták, hogy nélkülözik egyik legjobb tanítójukat, Lama Ngawang Lodro Rincsent, így ő a szüleimmel tudott utazni. Ez veszteség volt a kolostor számára, de ő igen nagy erejű láma volt, aki mindenféle szertartást el tudott végezni. Különösen az volt imáinak a következménye, hogy gyerekeik születtek asszonyoknak, akiknek ez korábban nem sikerült. Ezután mindenhová együtt utazott apámmal és sok szertartást és imát végeztek el együtt egy fiú születése érdekében. Végül világossá vált, hogy az imák meghallgatásra találtak. Szüleim megálltak Tsedongban, egy kellemes kisvárosban Shigatse közelében. Úgy döntöttek, hogy ez megfelelő hely arra, hogy egy gyermek megszülessen részben talán azért, mert a város sok oly nagy Szakja tanító születéséről volt híres, mint pl. Ngacsang Csenpo Ngawang Kunga Rincsen. Én magam ugyanabban a szobában születtem, mint Ngacsang Csenpo. Egy további probléma merült fel: asztrológiailag előnytelen napok sora. Szüleim azt akarták, hogy egy előnyös napon szülessek, ezért még több imát mondtak el. Nem egy kedvezőtlen napon születtem: a nyolcadik tibeti hónap első napján (1945. szeptember 7-én), amit meglehetősen előnyös napnak tekintettek. Azt mondják, születésem pillanatában szivárvány volt látható házunk felett és Guru Rinpocse képét ajánlották fel apámnak, amelyek jó jelek, de én ezekről természetesen semmit sem tudtam.
Mi történik, amikor egy gyermek születik Rinpocse családjában?
Legelőször is, amint a gyermek megszületett, a DHI betűt, a beszédet és a bölcsességet képviselő Manjusri betűjét rajzolják a nyelvére egy különleges, sáfrányból és sok más dologból készült nektárral.
Mikor ment Ön először Szakjába?
Csak később. Azt mesélték nekem, hogy az első születésnapomat Tsedongban ünnepeltük és azután családunk rövid zarándokútra indult Guru Rinpocse híres szentélyéhez Tibet déli részén. Utána Szakja felé vettük utunkat, ahol második születésnapomat meglehetősen széles körben ünnepeltük.
Úgy tudom, hogy szülei meghaltak, amikor Ön még nagyon fiatal volt.
Igen, anyámra egyáltalán nem emlékszem már. Meghalt, amikor két, vagy három éves voltam, de a nővérére, nagynénémre még emlékszem. Olyan volt hozzám, mintha az anyám lett volna. Apám 1950-ben halt meg, amikor öt éves voltam. Erre nagyon jól emlékszem
Hány éves korában kezdte el tanulmányait?
Öt éves koromban. Ugyanabban az évben kaptam Lama Ngawang Lodro Rincsentől az első ABC leckét. Manjusri különleges szentélyéhez mentünk Szakjába, ahol Manjusri és Achala beavatást kaptam tőle. Ezután Manjusri szobra előtt Lama Ngawang felolvasta a betűket és én elismételtem őket. Ez természetesen csak a szertartás volt, és a továbbiakban egy másik tanítót kaptam, aki olvasásra tanított.
Akkoriban kezdődtek spirituális tanulmányai is?
 Igen, Manjusrihoz szóló imákat kellett memorizálnom és recitálnom. Erre nagyon világosan emlékszem. A ceremónia után betűzést tanultam napi hét órát, heti hat napon keresztül, majdnem két évig. Mi tibetiek azt mondjuk, minél többet gyakorolja egy gyerek a betűzést, annál gyorsabban tanul meg olvasni.
 Kapott Ön abban az időben vallási tanításokat is?
 Több alkalommal kaptam beavatásokat. Azt mesélik, hogy szinte azonnal a születésem után Amitayus, hosszú élet áldást kaptam apámtól. Négy éves koromban Vadzsra Kila (Dordzse Phurba) beavatást kaptam tőle. Erre is egészen világosan emlékszem. Egy számomra nagyon kedves személyi szolga ölében ültem, és arra is emlékszem, hogy apám fekete kalapot és jelmezt viselt a rituális tánc haragos részénél. Sőt arra is emlékszem, hogy kik játszottak a hangszereken.
 Hol történt mindez?
 A Dölma Palotában. Ez egy hatalmas palota három fő szentéllyel, és sok egyéb helységgel. Összesen kb. nyolcvan szoba található benne, és az összes tanítást a szentélyek egyikében kaptam.
 Kijárt Ön a palotából?
 Igen persze, de a városba nem sűrűn. A Palota körül egy nagy kiterjedésű síkság terült el a közelben egy folyóval. Amikor éppen nem tanultam, általában oda jártam egy szolgáló kíséretében a többi gyerekkel játszani.
Mikor kezdődtek komolyabb vallási tanulmányai?
1950 nyarán kezdtem el olvasni tanulni és ősszel a Ngor Kolostorba mentem, ahol megkaptam az ezoterikus “Ösvény és Következmény” (Lamdre) tanítást. Ennél Láma Ngawang Lodro Shenphen Nyingpo volt a Gurum, a Ngori Khangsar Apátságnak az apátja.
Hogyan emlékszik vissza rá?
Egy nagyon szent, szellemileg rendkívül előrehaladott láma volt, mindig nagyon nyugodt, mozgásban rendkívül lassú és mindent nagyon tökéletesen csinált. Akkoriban már nagyon öreg volt. Tanításokat a szobájában adott néhány embernek, összesen talán harmincnak. Abban az időben én még nagyon kicsi voltam és alig tudtam olvasni. Emlékszem, hogy az apát utódjának, Khangsar Shabdrungnak az ölébenültem, aki a lapokat elém tartotta, úgyhogy a bevezető imákat minden nap el tudtam olvasni. Az apátnak a Mahayanáról adott tanítását jól megértettem, de a tantrikus részt már nem annyira. Sok időt töltöttemegyütt az apáttal. Közben folytattam a betűzési gyakorlatokat és néhány életrajz tanulmányozásán keresztül az olvasást. Körülbelül négy hónapot töltöttem el Ngorban a tanulással és utána visszatértem Szakjába. A következő évben látogattam el először és találkoztam a Dalai Láma Őszentségével, aki elismert, mint Szakja Trizin jelöltet. Négy hónapottöltöttem el Lhászában és sok kolostort látogattam meg Közép Tibetbenis.Felkerestük Nalandát és Samyet is, majd visszatértünk Dél Tibeten keresztül, ahol sok szent helyet és kolostort látogattam meg. A látogatások alatt minden erőmet a Hevadzsra tantra fejből való megtanulására fordítottam. Ez a Szakja vallási gyakorlatainak az alap-szövege. Azután 1952 elején egy egyszerű szertartás keretében emeltek trónra, mert még túl fiatal voltam a teljes trónra emeltetésre, amely csak később történt meg. A teljes Hevadzsra tantrát kellett felmondanom a Szakja Tantrikus Kolostor magasrangú szerzetesei és tanítói előtt: ezt úgy tekintették, mint egy alkalmassági vizsgát, amelyen minden szerzetesnek át kellett esnie. Akkor még csak hat éves voltam és örömmel mondhatom, hogy sikerült pontosan felmondanom a szöveget. Utána a Tantrikus Kolostor összes szerzetesével együtt részt vettem a Hevadzsra Tantra havi recitálásán. Ez volt az első szertartás, amin ott részt vettem. Később elhagytam Szakját, hogy részt vegyek a Pancsen Láma trónra emeltetésénShigatsében, amely több hétig tartott. Ez alkalommal egy Szakja Trizin teljes méltóságával és kíséretével utaztam. Azon a nyáron visszatértem Ngorba, hogy Khangsar Khenpótól az Ösvény és Következményről ezoterikus tanításokat kapjak. Ezeket gyakran megszakította, hogy egyéb tanításokat adjon: úgy mint Vadzsrajogini, Zenpa Zindel és sok más fontos útmutatást. Mindent egybevéve egy évig tartott az oktatás, amikor a kínaiak kérésére néhány megbeszélésre vissza kellett térnem Sakyába. 1953 elején újra visszamentem Ngorba, hogy folytassam tanulmányaimat, de szerencsétlen módon Khangsar Khenpo meghalt, mielőtt a teljes tanítást átadta volna. Az oktatást utódja fejezte be. Szeptember előtt visszatértem Szakjába, hogy megtekintsem az évenkénti Vadzsra Kila szertartást és a rituális táncot,amelyet a hetedik tibeti hónapban tartanak. Ezután a Dölma Palotában megkezdtem a Hevadzsra meditáció elvonulást.
Ez volt az Ön első elvonulása?
Nem egészen. Abban az időben, amikor az első Lamdre tanítást kaptam, részt vettem egy Amitájusz elvonuláson és utána Gurumnak, Khangsar Khenponak adtam a beavatást. Két Lamdre tanítás között részt vettem egy Bhutadamara elvonuláson, ami egy hónapig tartott. (Bhutadamara Vadzsrapaninak egy különleges formája.) De ez volt az első főbb elvonulásom. Ezalatt sok nehézséggel kerültünk szembe. Egy nagyon szigorú tanítóm volt és csak vele, nénémmel és két szolgámmal találkozhattam. Habár én magam minden tekintetben teljesen egészséges maradtam, mesterem az elvonulás első felénél lebetegedett, és emiatt sok nehézségünk volt. Ennek ellenére az elvonulás szerencsésen végződött. Egy másik szobában, valamivel távolabb, nővérem ezalatt ugyanazt az elvonulást végezte. Természetesen nem találkozhattunk, de levélben tartottuk a kapcsolatot. Az elvonulás után tanítóm még néhány hónapig beteg volt és én ezalatt egy hosszú vakációt élvezhettem. Meglehetősen fékezhetetlen lettem, csavarogtam és azt tettem, amihez kedvem volt. Nagynéném aggódott egy kicsit és egy ideiglenes tanítót fogadott, akinek a vezetése alatt a Vadzsra Kilaszövegeket kellett fejből megtanulnom, a napi gyakorlathoz és a hosszú szertartáshoz egyaránt. 1954 nyarán meghívták Khangsar Khenpo utódját Szakjába, hogy Druthab Khuntu tanítást adjon. Druthab Khuntu az első Khyentse Ripocse által gyűjtött és kiadott Tantrikus meditációk és tanok gyűjteménye. Ez három vagy négy hónapig tartott és nagyon kellemes esemény volt. A teljes tanítás a Dölma Palota parkjában a nyári lakban zajlott, és Khangsar Shabdrung nagyon könnyed és fesztelen módon tanított. Ez idő tájt mesterem is felgyógyult betegségéből és megtanította nekem a Kila gyakorlatokat kísérő rituális táncot. Szeptemberben részt vettem a Kila szertartásokon, amelyek egy hónapig tartottak. Abban az évben nem én vezettem a ceremóniát, de a táncokon részt vettem és majdnem minden nap ott voltam a szertásokon. Ezután Láma Ngawang Lodro Rincsentől Mahakala tanításokat kaptam és rögtön utána egy hónapig tartó elvonulásra mentem, hogy meditáljak ezen a védelmezőn. Ezután újabb Mahakala tanítást kaptam Láma Ngawangtól és Thangtong Nying Gyud tanítást Drupcsen Rinpocsétől, egy nagy Nyingma jógitól, akia tibeti szent, Thangtong Gyalpo inkarnációja. Ezután három hónap Vadzsra Kila elvonulás következett. Közben tíz éves nővérem Lamdre tanítást adott, amely három hónapig tartott. Ő addig még Kila elvonulást nem végzett, úgyhogy engem kértek fel, adjak neki beavatást, amint az elvonulást befejeztem. Ez volt az első főbb beavatás, amit adtam. Kb. 60 szerzetes várt a Lamdrera, de voltak sokan mások is, akik a Kila beavatásra jöttek: kb. 1000 ember, azt hiszem. Mindez kilenc éves koromban történt.
 Hogyan emlékszik Láma Ngawang Lodro Rincsenre?
 Ő volt az a láma, akinek az imái által emberi születésem lehetővé vált. Nagyon csodálatra méltó láma volt, nagyon szigorú a Vinaya fegyelmi szabályainak betartásában. Ebéd után sohasem evett, bőrből készült ruhát nem viselt, éppúgy, ahogy ujjas inget sem. Karjai mindig fedetlenek voltak és akármilyen hideg volt, Szakja egy igazán hideg hely szobájában mindig olyan meleg volt, mintha központi fűtés működött volna. Az ő házában virágokat tarthattuk és a vizet is csak ott tudtuk folyékony állapotban tárolni, bárhol máshol perceken belül megfagyott és szétrepesztette a palackot!
Rinpocsénak fáradságos gyerekkora volt. Milyen kikapcsolódási lehetőségei voltak?
Általában a palota körüli mezőkre és a folyóhoz szerettem járni. Emlékszem, hogy a Kila szertartás után szolgálókkísértek haza Szakja városából. Amint vissza indultak, és látótávolságon kívülre kerültek,levettem a szertartási ruhámat és a legegyszerűbb ruhámban mentem a folyóhoz. Nagyon szerettem fürödni, de a víz még szeptemberben is nagyon hideg volt, szörnyű hideg. Azonkívül néha kedvet kaptam a parkban álló nyári lakhoz menni. Volt egy öreg gramofonunk, amelyet fel kellett húzni, meg egy köteg régi lemezünk (főleg angol katonai indulók, de néhány tibeti népdal is), amelyeket szívesen hallgattunk.
Ellátogatott Rinpocse máskor is Lhászába?
Igen, 1955 nyarán sok ezoterikus tanítást kaptam Láma Ngawang Lodro Rincsentől, és még annak az évnek az őszén visszatértem Lhászába. Azon a télen néhány rövid tanítást kaptam Őszentségétől, a Dalai Lámától. De a város megváltozott. Amikor 1951-ben először jártam ott, egy szép, ősidők óta tradícionális tibeti fővárost láttam. Akkoriban már jöttek be a kínaiak, az utcákon itt ott kínaiakat lehetett látni. De második látogatásom alkalmával, 1955-ben, egy kínai dzsippel érkeztünk Lhászába. A város tele volt dzsippekkel és teherautókkal; mindenhol kínaiak és kínai áruk voltak. Kb. hat hónapig maradtam Lhászában, ez idő alatt adtam néhány rövid tanítást és előadtam egy szakrális ima táncot. Abban az időben találkoztam először Tiszteletreméltó Jamyang Khyentse Rinpocsével. A közelében volt a szállásom és rendszeresen felkerestem őt. Sok Szakja tanítást kaptam tőle, de a tanítások többsége Nyingmapa volt. A következő év elején újra Dél Tibetbe látogattam, majd visszatértem Lhászába, ahol a Kínai Előkészítő Bizottság ülésén kellett részt vennem a Dalai Láma Őszentségével, Gyalwa Karmapa Őszentségével és más prominens tibetiekkel együtt. Addigra a kínaiak szándékai kezdtek egészen világossá válni, de mi úgy találtuk, hogy legjobb a helyzetet amennyire csak tudjuk erőszak nélkül ellenőrzés alatt tartani. Mindenesetre országunk katonai hatalommal nem rendelkezett. A nyáron visszatértem Szakjába és később ugyanabban az évben Khyentse Rinpocse is Szakjába jött. Télen találkoztam a Dalai Láma Őszentségével Shigatsében, amikor zarándokútra indult Indiába a Buddha Jayanti ünnepségekre, és úton volt India felé. Valamivel később én is zarándokútra mentem Indiába, és felkerestem a négy nagy szent buddhista zarándok helyet: Bodhgayát, Lumbinit, Sarnathot és Kushinagárt. Kb. két hónapig maradtam Indiában és utána visszatértem Szakjába. A rákövetkező évben, 1957-ben újra elvégeztem a Vadzsra Kila meditációs elvonulást, és újra megkaptam a Lamdre tanítást, ezúttal a Szakjában lévő Tantrikus Kolostor nagyrabecsült apátjától, Jampal Sangpótól.
Mikor történt Rinpocse teljes trónra emeltetése?
Ez 1959 elején, az újév után történt. Az esemény sok előkészületet igényelt. 1958 végén a Vallás Védelmezőinek nagyszakrális tánca került előadásra, amelyet én vezettem. Azután az újévvela trónraemeltetés megtörtént.
 Hogyan folyt ez le?
A Tantrikus Kolostorban az aranytetejű templom előtt van egy nagy belső udvar. Ebben a templomban őrzik Szakja Pandita spirituális trónját, amelyre Chogyal Phagpa világi trónja van helyezve. Ezen kellett helyet foglalnom és Szakja Pandita által írt szövegből, a Bölcs Elhatározásaiból tanítást adnom. A tanítás, ami egy rövid magyarázatot tartalmazott, három napig tartott. Ezután Őszentsége a Dalai Láma, Pancsen Láma, Szakja és a kínaiak képviselői adták át felajánlásaikat sok más tibetivel együtt ebből az alkalomból. Ezt követően nagy körmenetet tartottunk.
Mindennek közvetlenül az előtt kellett történnie, mielőtt Rinpocse Indiába jött.
Igen, szinte közvetlen utána elindultunk Indiába.
Hogyan jutott ki Tibetből?
Ez nagyon komplikált volt. Abban az időben nagyon feszült volt a hangulat Tibetben. Az emberek nem beszéltek másról, csak a Khampákról és a kínaiakról, a kínaiakról és a Khampákról. Sok jóslatot kértünk, amik egybehangzóan állították: Tibet el fog veszni és szörnyű dolgok történnek. De még vártunk egészen addig, amíg egy napon az indiai rádió be nem mondta, hogy Lhászában harcok törtek ki, és hogy a Dalai Láma Őszentsége Lhászából délkelet felé menekült. Ekkor számunkra is sietőssé vált a dolog. Nem tudtam közvetlenül Szakjából elindulni, mert sok volt a kínai kém. Közzé tettem tehát, hogy elvonulásra indulok egy remetebarlangba Szakja közelében. Biztonságosan megérkeztem oda és üzenetet küldtem nagynénémnek és nővéremnek, hogy csatlakozzanak hozzám. Onnan indultunk tovább az éjszaka folyamán.
 Mennyi ideig tartott az út?
Szakjától nem messze van Szikkim határa. Öt nap alatt biztonságosan megérkeztünk oda. Csapatunk mindössze nyolc, vagy kilenc emberből állt. A körülmények miatt a nagyon sok értékes és szent dologból, amely Szakjában a tulajdonunkban volt, semmit sem tudtam magammal vinni. Szikkimben egy hónapig maradtam Lachenben, ahol emlékszem rá, angolul kezdtem tanulni. Röviddel ezután már ismertem az egyszerű szavakat. Ekkor üzenet érkezett Khyentse Rinpocsétől, hogy súlyosan lebetegedett Gangtokban, úgyhogy odautaztam. Az üzenetet egy tibeti orvos hozta, akit akkor még nem ismertem, de most ő az apósom. Khyentse Rinpocse nagyon beteg volt és én sok imát mondtam érte, de egyre jobban legyengült és végül 1959 júliusában eltávozott. Ezután Dardzsilingba mentem, majd a tél folyamán zarándokútra indultunk Indián és Nepálon keresztül. 1960 tavaszán visszatértem Kalimpongba és Dardzsilingbe. Ezt és a rákövetkező két évet filozófiai tanulmányokkal töltöttem, egy igen tanult Szakja apát, Khenpo Rincsen vezetése alatt. Tudja, annak ellenére, hogy Tibetben sok tanítást kaptam és sok elvonulást végeztem, sosem volt időm a Mahayana filozófia alapos tanulmányozására, úgyhogy ez alatt a három év alatt Madhyamika filozófiával, logikával, a Prajnaparamitával, az Abhidarmával és egyéb tárgyakkal foglalkoztam. 1962 végén határháború tört ki India és Kína között, úgyhogy elhagytuk Dardzsilinget és Mussooriba mentünk. A következő év tuberkolózisból való felgyógyulással telt el, de 1963 végén újra részt tudtam venni a Vallási Konferencián Dharamszalában. 1964 márciusában megalapítottuk a Szakja Központot Mussoori lábánál, hogy egyenlőre mint fő kolostor működjön. Visszatértem Mussooriba, hogy a Tiszteletreméltó Khenpo Appeynél, egy igen nagy Szakja mesternél tanuljak. Elsősorban a Tantrákat tanulmányoztam vezetése alatt, és mélyértelmű magyarázatokat kaptam, amelyeket mesterétől, az első Deshung Rinpocsétől, a nagy tibeti misztikustól kapott. Később, szintén az ő vezetése alatt Madhyamika filozófiát, amellett költészetet, nyelvtant és számtant tanultam. 1965-ben részt vettem a Második Vallási Konferencián Bodhgayán. 1966-ban zarándokútra mentem Száncsiba, Ajanta és Ellora barlangjaihoz, de egyébként megszakítás nélkül folytattam tanulmányaimat 1967-ig, amikor Khenpo Appey Szikkimbe utazott. 1967 telén adtam előszőr Lamdrét Szárnáthon, huszonkét éves koromban. Kb. 400 szerzetes és 100 buddhista gyakorló volt jelen. A következő év elején megalapítottuk a Szakja Rehabilitációs települést Puruwalában, 900 Szakjából érkezett menekült számára. Azért választottuk ezt a helyet, mert hasonlított Szakjához, bár itt természetesen jóval melegebb volt. Meg kellene talán említeni egy sor nyugati barátot, akik ez alatt az idő alatt mellettem voltak, segítettek minket rehabilitációs munkánkban és akiktől angolul tanultam. 1970-ben egy tragikus autóbaleset következtében elveszítettük a Tiszteletreméltó Thutop Tulkut, azt a nagyon képzett fiatal szerzetest, aki gyakorlatilag egyedül szervezte a centrumot és a települést. Mivel már elég jól tudtam angolul, átvettem az adminisztrációs munkát. Azon az őszön a Szakja Centrumba költöztem és azóta Radzspurban élek. 1971 és 1972 jó évek voltak, mert a Tiszteletreméltó Csogye Tri Rinpocse velünk élt Radzspurban, és a meghatalmazások egyik fő gyűjteményét adta, a Gyude Kuntát Jamyang Khyentse Wangpotól. 1974 tavaszán megházasodtam és hamarosan utána első nyugati látogatásomra indultam. Négy hónap alatt jártam Svájcban, Angliában, Kanadában, az Egyesült Államokban és Japánban, ahol vallási tanításokat adtam és tibeti menekültekkel, valamint nyugati buddhistákkal találkoztam. 1974. november 19-én megszületett a fiam, Doongsay Rinpocse. A következő év tavaszán zarándokútra mentünk Lumbiniba, Csogye Rinpocse újonnan elkészült kolostorába, majd egy hónapot töltöttem el tanítással a bodnáthi Szakja kolostorban, Kathmandu mellett. Azon a nyáron nagy szomorúságunkra meghalt a nagynéném, aki felnevelt és aki minden döntést és teendőt magára vállalt gyermekéveim alatt. 1976-ban tanítást adtam Dardzsilingben. Ladakhban, Kashmirban a Druthab Kuntut tanítottam, majd útra indultam, hogy tanításokat adjak a Dél Indiában letelepedetteknek.
És ezután?
Már nagyon várom, hogy újra nyugaton taníthassak.
Kik voltak Rinpocse legfontosabb Gurui?
Legfontosabb Gurum Khangsar Khenpo volt, akitől a Lamdrét kaptam. Azután apám; Khyentse Rinpocse; Khangsar Shabdrung Rinpocse; Láma Ngawang Lodro Rincsen és Szakja Khenpo Jampal Sangpo. Aztán kisebb mértékben Phebde Khenpo, Drupcsen Rinpocse és sokan mások.