A SZAKJA VONAL TÖRTÉNETE

SZAKJA - egy hely, egy család, egy iskola

Ha Nepálból Tibet délnyugati részén keresztül Lhaszába visz utunk, akkor lehetőségünk nyilik a Szakja-föld meglátogatására. A szakja településeket a kékkendős házak jellemzik. A kopár és sík területen emelkedik a monumentálisan nagy szakja kolostor. A környezetéból kimagasló, sötétpirosra festett, szinte ablaknélküli főépület fehér és fekete szegéllyel diszitett tetején zászlók hirdetik, hogy itt teljes értékű, szent írásokat őriznek. Valóban, hiszen itt található Tibet legnagyobb vaIlási könyvtára. A kolostor épületét kifelé egy, a négy sarkán védőtornyokkal el1átott kékesszürke védőfal fogja körül. A múltban hatásos stratégiai eszköznek bizonyult, mivel szinte csodával határos módon, ez az öreg szentély a mai napig minden hódításnak és fosztogatásnak ellenállt. Még az újabb idők kínai megszállását is túlélte, holott ennek a rombolási dühnek a legtöbb szentély áldozatul esett. A háttérben fehéres, szürke hegyek emelkednek a magasba, köztük az lefántformájú hegy a Ponpo Ri nagy,valamikor földcsuszamlás okozta, feltűnően fehér oldalával. Ez az a heIy aminek az ország a nevét is köszönheti: „ A fehéres szürke föld helye.”

Amikor Indiából Tibet felé utazva az indiai mahapandit Palden Atisha (982-1053 ) egy pihenő során a szürke hegyek között megpillantotta az elefántformájú hegyet, ezzel egy időben megjelent előtte két vad jak és a HRI, hét DHI és a HUM szótag. Megjósolta akkor, hogy ezen a helyen két haragos istenség védelmével egy Avalokiteshvara, hét Mandzsusri és egy Vadzsrapani emanáció ( isteni vagy szellemi kisugárzás) fog hatást gyakorolni az érző lények javára. A Mandzsusri-tantrában már Buddha Sakjamuni, valamint később Padmaszambhava is megjövendölték, hogy ezen a területen a tanok terjesztésében egy kolostornak nagy jelentősége lesz. Azóta, amióta Khön Koncshog Gyalpo (1034-1102) az első szakja kolostor építését megkezdte, beszélhetünk tulajdonképpen a szakjapákról. Őt tekinthetjük a szakja iskola megalapítójának. Ő és utódai a szakja trónon a mai napig a Khön család nemzetségébőI szárrnaznak. Erről a családról úgy tartják, hogy hosszú-hosszú idővel- tíz generációval azelőtt, hogy guru Padmaszambhava Tibetbe érkezett, három isteni származású fiútestvér a "Tiszta Fény Birodalmá"-ból a földre jött, hogy az érző lények javára cselekedhessen. A középső testvér volt a Khön-nemzettség őse. Khön azt jeIenti, hogy összetűzés, csata, mivel a testvérek egyik őse egy csatamezőn született.

Amikor a buddhizmus a VIII.sz.-ban Tibetbe érkezett, akkor Khön Nagarakshita volt Padmaszambhava tanítványa, és egyike az első hét tibetinek, akik Szamjé-ben, buddhista szerzetessé avatottan, buddhista tanokat tibetire fordítottak. A Khön tagjai 750-1073-ig az un. "öreg tantrá"-kat gyakorolták és olyan meditációs istenségeken át, mint Shri Vishuddha és Vadzsrakilaya értek el magas szellemi megvalósításokat. A XI.sz.-ban Khön Serab Cultrim kormányzási ideje alatt tantrikus szimbólumok és azok titkos jelentései jutottak a nyilvánosság tudomására. A fejedelem ekkor nagyon megijedt, attól tartva, hogy emiatt az öreg tantrák gyakorlóinak nehézségeik támadhatnak. Elhatározta ezért, hogy olyan tantra-tanokat keres, amelyek nincsenek megterhelve fogadalomszegéssel. Elküldte hát fiatalabb testvérét Khön Koncshog Gyalpo-t a híres fordítóhoz Drogmi Locavá-hoz (992-1074), aki az indiai szent Gajadhara tanítványa volt, hogy náIa az "új tantrá-kat tanulmányozza.
Éveken át tartó odaadó tanulás és gyakorlás után  Koncshog Gyalpo alaposan elsajátította az új indiai tantra módszereket, mindenekelőtt a Lam-Dre (lam-'brasz ) tanokat, melyek gyökérszövegét mahasiddha Virupa irta. Amikor elérte a negyvenedik életévét, keresett egy kolostorépítésre alkalmas helyet. A nagy, fehérfelületű Pönpo Ri hegy alatti területet választotta. A kolostor a környék után a Szakja nevet kapta.

Koncshog Gyalpo fia Sacshen Kunga Nyingpo (1092- 1158) kora összes sutra és Tantra tanait elsajátitotta,különösen a két indiai mester Arya Nagardzsuna és Mahasziddha Virupa vonalát. Amikor 11éves lett, követte guruja Bari Locava utasításait, és egy Mandzsusri visszavonulást csinált. Hat hónap elteltéveI egy vízió során Árja Mandzsusri a Zsenpa Zsidel tanítást adta neki, amely az "Elszakadás a négy ragaszkodástól” volt:

"Ezen élethez, ha ragaszkodsz, Nem vagy vallásos ember. A létezés világához, ha ragaszkodsz, Nincs benned lemondás. Saját célodhoz, ha ragaszkodsz, Nincs meg benned a megvilágosodás gondolata. A ragaszkodás, ha felkél, Nincs birtokodban a szemlélet "

Szakja Pandita kézirása

Sacshen Kunga Nyingpo a Lam-Dre tanokat, valamint a Hevadzsra beavatásokat Sangton Csöbar-tó1, majd kesőbb egy vízió során magától a mahasziddha Virupától kapta. A gurujaitól kapott összes tanítást fiainak is átadta. A hagyomány szempontjábóI két fia, Szönam Cemo (1142- 1182) és Dhagpa Gyalcen (1147- 1216) követte őt. Dhagpa Gyalcen unokaöccsének Szakja Panditá-nak aki saját részről szintén az unokaöccsének ChögyaI Phagpá-nak közvetítette a tanokat. Ez az öt Dzsecün vált a szakjapa hagyomány korai nagy mesterévé. Az első három világi hívő, Szakja Pandita és Csögyal Phagpa szerzetes volt. A jelenlegi Szakja Trizin (a szakja trón fenntartója) Őszentsége Ngawang Kunga, a Khön Drolma -palotájából származik és mint a 41.Szakja Trizin az Indiában lévő Dehra Dun-i szakja központban él.

Az öt Dzsecün leghíresebb tagja Szakja Pandita Kunga Gyalcen (1182- 1251) volt. 27 évesen lett szerzetes, miután találkozott a kashmiri pandittal Sákja Sribhadrá-val. Buddhista, és nem buddhista fiIozófiat, logikát, kö1tészetet, asztrológiát és művészetet, valamint szanszkritot és tantrát tanult több indiai, nepáli, kashmiri és tibeti mestertől. Rendkívüli tudásának köszönhetően elnyerte az indiai pandit rangot és címet. Összesen 114 vallási művet írt, köztük”A helyes felismerés logikájának kincsé"-t (Cad-ma rigsz-gter) ami az egyetlen olyan tibeti írás, amelyet valaha szanszkritra lefordítottak. Mint kiemelkedő hírű buddhista tanítót meghívta őt Mongóliába Dzsingisz kán unokája Godan kán. Ő maga már nem tudott eleget tenni a meghívásnak,de unokaöccse Drogon Csögyal Phagpa (1235- 1280) a következő kán, Secsen Kublaj kán kérésének megfelelően Mongóliába utazott. Itt, Kublaj kán udvarában Phagpa a mongol nyelv számára egy saját ábécét szerkesztett. Azonkívül olyan erős benyomást tett a kánra, hogy az a buddhizmust állami vallássá emelte és kinevezte Phagpát -három tibeti tartományt rábízva -Tibet helytartójává. Igy Csögyal Phagpa lett az első olyan tibeti uralkodó, akinek a valIási, és a világi hatalom is a kezében volt. Ez idő alatt a Szakja kolostor nagy templomának az építését is befejezték. Őt testvére Csangna követte, akivel együtt összesen több mint száz évig ura1kodtak Tibetben.

Azok, akik érdeklődéssel fordultak Tibet, és annak vallási kultúrája felé a szakjapákat a négy tibeti buddhista hagyományvonal egyikeként ismerik. Kiemelt jelentősége van annak, hogy olyan saját tantrikus hagyományok birtokosai és őrzői, amelyeket részben csak ez a vonal gyakorol. A Lam-Dre tanok, ( Az út és gyümölcse ) melyeket csak mindig teljességében szabadott továbbadni, egy fokozatos út tanítását tartalmazzák. Ide tartoznak:

- a Nang Szum, a három szemléleti mód (tisztátalan, tapasztalási, és tiszta/.- beavatások;

- és a Gyud Szum, a háromszoros tantra, annak szemléletmódja és egy szisztematikusan felepített meditációs út, melynek célja a megteremtési, és befejezési fokozaton át a Mahamudra megvalósítása.

A szakjapák által több száz tanítás jutott el Indiából Tibetbe. Az indiai mahasziddhák legjelentősebb gyakorlatai közül kiemelkednek a Lam-Dre tanitások, Virupától a Hevadzsra tantra, Padmaszambhavától a Vadzsrakilaja, Naropától a Vadzsrajoginí, Vararucsitól a Mahakala,és Nagardzsunától a Guhjaszamadzsa. Megemlíthetőek még a Csakraszamvara, Szamputa, Vadzsra Bhairava, Kalacsakra, Acshala stb. tanok, és a 13 Arany Dharma, a különböző istenségekhez tartozó tantrák, melyeket azért neveznek aranynak, mert azokat tiszta aranyért "vásárolták".

A hagyományok által őrzött szabályok szigorú betartásának köszönhetően ezeknek a tanoknak a tiszta ereje mindmáig megmaradt. A nem tibeti világi gyakorlók számára nem egyszerű hozzájutni ezekhez a tanításokhoz, hiszen nemcsak a szabályok ismerete szükséges, hanem a készség is azok betartására. Ha egy szakja tanító vagy tanítónő magas szintű beavatást ad, úgy azt egy időben legfeljebb csak 25 főből álIó csoportnak adhatja és bizonyos útmutatásokat csak négyszemközt közölhet. A legértékesebb tanításokat szóban, egymás után háromszor közlik a tanítvánnyal. Ez a tanító részéről komoly idő-igénybevételt jelent, ezért a tanítvány a tiszta tanok átadását kérdésekkel nem zavarhatja. Ezek után következnek a magyarázatok, és ha a körülmények megadják a lehetőséget, akkor ezek után lehet kérdéseket feltenni. Ha valaki egy szakja tanítónál a három drágaságtól (Buddha, Dharma,Szangha) menedéket vesz, akkor buddhistává válik. Akik egy szakja lámánál leteszik a rendi fogadalmat, azok szerzetesek lesznek. Egy szakjapává csak akkor válhat valaki, ha a hagyományvonal speciális tanításait megkapta, azokat megőrzi, es egész életén át gyakorolja, emellett két meghatározott meditációs istenséggel kapcsolatos napi gyakorlatait elvégzi, valamint naponta gyakorolja a guru-yogát Szakja Panditával és Virupával.

 Bárhol is tanítják, vagy ápolják ezeket a szakja gyakorlatokat, Ázsiától Európáig, Amerikától Ausztráliáig, azok mindmáig egy élő hagyomány hordozói.