MÁGANDIJA 
        [MN 75.]
      Így hallottam. 
      Egy alkalommal a  Magasztos Kuru-földön tartózkodott. A Kuru-földi Kammásszadhamma nevű  városkában, egy Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában, a tűzhely mellé  leterített gyékényen feküdt. Egyik reggelen a Magasztos felöltözött, magára  öltötte felsőruháját, fogta alamizsnagyűjtő szilkéjét, és elindult  Kammásszadhammába alamizsnáért. Bejárta Kammászszadhammát alamizsnáért, majd  alamizsnagyűjtő útjáról visszatérve, elfogyasztotta az élelmet, és elvonult egy  közeli erdőségbe, a nap hátralévő részét eltölteni. Az erdő mélyén leült egy fa  tövébe, hogy ott töltse a napot. 
      Eközben Mágandija vándor  remete időtöltésül fel-alá sétálgatott, és elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli  pap házához. A Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap házában meglátta a tűzhely mellé  leterített gyékényt, és megkérdezte a paptól: 
      - Kinek van ez a gyékény  a tűzhely mellé leterítve Bháradvádzsa úr házában? Úgy látom, remete fekhelyéül  szolgál. 
      - Mágandija, a  Szakja-nemzetségbeli Gótama remete van itt, aki a Szakja-házból remeteségbe  vonult. A tiszteletreméltó Gótamát tekintély és hírnév övezi: “Itt van a  Magasztos, a szent, a tökéletesen megvilágosult, tudás és helyes élet  mintaképe, igaz úton járó, világtudású, az emberi nyáj pásztora, istenek és  emberek tanítója, a magasztos Buddha.” Ennek a Gótama úrnak a fekhelye van ide  terítve. 
       -  Kellemetlen látványban volt részem, Bháradvádzsa, hogy annak a világcsaló  Gótama úrnak a fekhelyét kellett látnom. 
      - Vigyázz, mit beszélsz,  Mágandija! Vigyázz, mit beszélsz, Mágandija! Sok tudós nemes, tudós pap, tudós  házigazda, tudós remete fogadja el és követi ennek a Gótama úrnak nemes  bölcsességét, üdvös tanítását. 
      - Bháradvádzsa, ha  szemtől szembe találkoznám azzal a Gótama úrral, a szemébe mondanám: “Gótama  remete világcsaló, mert beleüti az orrát a mi tanításainkba.” 
      - Ha nincs kifogása  ellene Mágandija úrnak, beszámolok erről Gótama remetének. 
      - Felőlem nyugodtan  elmondhatja neki, Bháradvádzsa úr. 
      A Magasztos  emberfölötti, tiszta, csodálatos hallásával végighallgatta Bháradvádzsa pap és  Mágandija vándor remete beszélgetését. Estefelé a Magasztos befejezte  elmélkedését, felkelt, elindult Bháradvádzsa pap házába. Odaérve, leült a  leterített gyékényre. Ekkor Bháradvádzsa pap a Magasztos elé járult. Elébe  érve, köszöntötte a Magasztost, üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte.  A Magasztos így szólította meg az előtte ülő Bháradvádzsa papot: 
      - Bháradvádzsa, ennek a  gyékénynek kapcsán beszélgettél valamiről Mágandija vándor remetével? 
      E szavakra Bháradvádzsa  pap megdöbbent, megdermedt, és így felelt a Magasztosnak: 
      - Éppen erről akartam  beszámolni Gótama úrnak, de Gótama úr kivette a számból a szót. 
      Mielőtt a Magasztos és  Bháradvádzsa pap párbeszéde tovább folytatódott volna, Mágandija vándor remete,  időtöltésül fel-alá sétálgatva, elvetődött a Bháradvádzsa-nemzetségbeli pap  házához, ahol a Magasztos tartózkodott. Odaérve, köszöntötte a Magasztost,  üdvözlő szavakat váltott vele, és leült előtte. 
      A Magasztos így  szólította meg az előtte ülő Mágandija vándor remetét: 
      - Mágandija, a szem az  alakokban gyönyörködik, az alakoknak örül, az alakokat élvezi; a Beérkezett a  szemet megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát  hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete  világcsaló? 
      - Igen, pontosan erre  céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert beleüti  az orrát a mi tanításainkba. 
      - Mágandija, a fül a  hangokban gyönyörködik, a hangoknak örül, a hangokat élvezi; a Beérkezett a  fület megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és megkötésének tanát  hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy Gótama remete  világcsaló? 
      - Igen, pontosan erre  céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert  beleüti az orrát a mi tanításainkba. 
      - Mágandija, az orr az  illatokban gyönyörködik (~ a nyelv az ízekben gyönyörködik, ~ a test a  tapintásokban gyönyörködik, ~ az ész a gondolatokban gyönyörködik), az  illatoknak [stb.] örül, az illatokat [stb.] élvezi; a Beérkezett  az orrot [stb.] megfékezte, megbilincselte, legyőzte, megkötötte, és  megkötésének tanát hirdeti. Erre céloztál, Mágandija, amikor azt mondtad, hogy  Gótama remete világcsaló? 
      - Igen, pontosan erre  céloztam, Gótama, amikor azt mondtam, hogy Gótama remete világcsaló, mert  beleüti az orrát a mi tanításainkba. 
      - Mi a véleményed,  Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a szemmel érzékelhető kellemes,  örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban gyönyörködött,  később azonban a valóságnak megfelelően felismerte az alakok keletkezését és  elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az alakok  vágya kialudt benne, alakokért lángolása kihamvadt, szomja lecsillapult, belső  nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami kivetnivalót az ilyen  emberben?  
      - Egyáltalán semmit,  Gótama. 
      - És mi a véleményed,  Mágandija? Tegyük fel, hogy valaki eleinte a füllel érzékelhető hangokban (~  orral érzékelhető illatokban, ~ nyelvvel érzékelhető ízekben, ~ testtel  érzékelhető tapintásokban, ~ ésszel érzékelhető gondolatokban) gyönyörködött,  később azonban a valóságnak megfelelően felismerte a hangok [stb.]  keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és  ezután a hangok vágya kialudt benne, hangokért lángolása kihamvadt, szomja  lecsillapult, belső nyugalmát elérte. Nos, Mágandija, találsz-e valami  kivetnivalót az ilyen emberben? 
      - Egyáltalán semmit,  Gótama. 
      - Márpedig, Mágandija,  eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét élveztem, a  szemmel érzékelhető kellemes, örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító  alakokban (~ hangokban, ~ illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~  gondolatokban) gyönyörködtem. Három palotám volt, egy őszi, egy téli, egy  nyári. A négy őszi hónapot az őszi palotában töltöttem, énekesnők társaságában,  és ki sem léptem a palotából. Később azonban a valóságnak megfelelően  felismertem az örömök keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és  a menekvést tőlük, és ezután az örömök vágya kialudt bennem, örömökért  lángolásom kihamvadt, szomjam lecsillapult, a belső nyugalmat elértem. Látom a  többi élőlényt, amelyek az érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja  emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, érzéki örömök rabjai, és nem  irigylem érte őket, nem találok ezekben gyönyörűséget. Miért? Mert én azt a  boldogságot élvezem, amely az érzéki örömökön túlemelkedve, káros kívánságokon  túlemelkedve, az égi gyönyörűségeket is felülmúlja. Ezért az alsóbbrendűt nem  irigylem, nem találok benne gyönyörűséget. 
      Úgy van ez, Mágandija,  mint hogyha volna egy gazdag, jómódú, vagyonos házigazda vagy házigazda fia,  aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, a szemmel érzékelhető kellemes,  örvendetes, kívánatos, szépséges, vonzó, csábító alakokban (~ hangokban, ~  illatokban, ~ ízekben, ~ tapintásokban, ~ gondolatokban) gyönyörködik. Testével  igaz életet él, beszédével igaz életet él, gondolataival igaz életet él, és  teste pusztulása után, halála után jó útra jut, az égi világba kerül, a  harminchárom isten közé. Ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában  az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Onnét megpillant egy házigazdát vagy  házigazda fiát, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi. Mit gondolsz,  Mágandija: az az istenfiú ott az égi kéjkertben, égi örömleányok társaságában,  az öt érzékszerv minden égi örömét élvezve, megirigyli-e az öt érzékszerv földi  örömeit, amelyet az a házigazda vagy házigazda fia élvez? Vissza akar-e térni  az emberi gyönyörűségekhez? 
      - Semmiképpen sem,  Gótama, hiszen az égi gyönyörűségek fölülmúlják, túlhaladják a földi  gyönyörűségeket. 
      - Ugyanígy vagyok én is,  Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv minden örömét  élveztem [...]. Később azonban a valóságnak megfelelően felismertem az örömök  keletkezését és elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és  ezután az örömök vágya kialudt bennem, [...] nem találok benne gyönyörűséget. 
       Úgy van ez, Mágandija,  mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai  elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt  gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Barátai és ismerősei, rokonai és  hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, és az a tapasztalt orvos gyógyszert  készítene neki. Ő a gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától,  meggyógyulna, egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint  mehetne bárhova. Megpillantana egy másik leprást, akinek testét fekélyek  borítják, tagjai elgennyedtek, férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit,  és parázzsal telt gödör mellett próbálja szikkasztani testét. Mit gondolsz,  Mágandija: irigyelné-e az első ember attól a leprástól a parázzsal telt gödröt,  vagy az orvossággal történő kezelést? 
      -  Semmiképpen sem, Gótama, mert orvosságra csak addig van szükség, amíg a  betegség fennáll; ha a betegség elmúlik, nincs szükség orvosságra. 
      - Ugyanígy  vagyok én is, Mágandija. Eleinte én is otthonomban laktam, az öt érzékszerv  minden örömét élveztem, [...] később azonban az örömök vágya kialudt bennem,  [...] nem találok benne gyönyörűséget. 
      Úgy van  ez, Mágandija, mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják,  [...] és gyógyszer segítségével megszabadulna a leprától, meggyógyulna,  egészséges lenne, magához térne, talpra állna, kedve szerint mehetne bárhova.  Ekkor két erős férfi kétfelől karjánál fogva megragadná, és a parázzsal telt gödör  mellé hurcolná. Mit gondolsz, Mágandija: nem próbálná-e ez az ember minden  erővel kitépni magát kezeik közül? 
      - De igen, Gótama, mert  annak a tűznek az érintése igen fájdalmas, perzselő, égető. 
      - Mit gondolsz,  Mágandija: annak a tűznek az érintése csak most lett igen fájdalmas, perzselő,  égető, vagy már előzőleg is igen fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek  az érintése? 
      - Annak a tűznek az  érintése most is igen fájdalmas, perzselő, égető, és előzőleg is igen  fájdalmas, perzselő, égető volt annak a tűznek az érintése, Gótama. Ám annak a  leprásnak testét fekélyek borították, tagjai elgennyedtek, férgek rágták,  körmével véresre vakarta sebeit, ezért elveszítette ítélőképességét, és az volt  a téveszméje, hogy a kínzó tűz jólesik. 
      - Ugyanígy, Mágandija,  az érzéki örömök a múltban is igen fájdalmasak, perzselők, égetők voltak, a  jövőben is igen fájdalmasak, perzselők, égetők lesznek, a jelenben is igen  fájdalmasak, perzselők, égetők az érzéki örömök. Mégis az élők az érzéki  örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától  sorvadnak, ezért elveszítik ítélőképességüket, és az a téveszméjük, hogy a  kínzó érzéki örömök jólesnek. 
      Úgy van ez, Mágandija,  mint hogyha volna egy leprás, akinek testét fekélyek borítják, tagjai elgennyedtek,  férgek rágják, körmével véresre vakarja sebeit, és parázzsal telt gödör mellett  próbálja szikkasztani testét. De minél inkább próbálja parázzsal telt gödör  mellett szikkasztani testét a leprás, akinek testét fekélyek borítják, [...]  annál jobban elmérgesednek, elgennyednek, bűzhödnek sebei. Mégis bizonyos  élvezetet, enyhülést talál abban, hogy viszkető sebeit vakarja. Ugyanígy vannak  az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki örömök szomja emészti őket,  érzéki örömök lázától sorvadnak, és az érzéki örömök rabjai. De minél inkább  rabul esnek az érzéki örömöknek az élők, akik érzéki örömökön csüggenek, érzéki  örömök szomja emészti őket, érzéki örömök lázától sorvadnak, annál jobban  fokozódik bennük az érzéki örömök szomja, annál jobban sorvadnak az érzéki  örömök lázától. Mégis bizonyos élvezetet, enyhülést találnak abban, hogy az öt  érzékszerv örömeit élvezik. 
      Mi a véleményed,  Mágandija? Láttál-e már olyan királyt vagy főminisztert, vagy hallottál-e  olyanról, aki az öt érzékszerv minden örömét élvezi, és anélkül, hogy az örömök  vágya kialudt volna benne, anélkül, hogy örömökért lángolása kihamvadt volna,  szomja mégis lecsillapult volna, vagy valaha lecsillapulna, a belső nyugalmat  elérte volna, vagy valaha elérné? 
      - Semmiképpen sem,  Gótama. 
      - Valóban, Mágandija; én  sem láttam olyan királyt vagy főminisztert, én sem hallottam olyanról [...].  Viszont mindazok a remeték és papok, akiknek szomja lecsillapult vagy le fog  csillapulni, akik a belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni, azok  mindannyian a valóságnak megfelelően felismerték az örömök keletkezését és  elmúlását, gyönyörét és nyomorúságát, és a menekvést tőlük, és ezután az örömök  vágya kialudt bennük, örömökért lángolásuk kihamvadt, szomjuk lecsillapult, a  belső nyugalmat elérték vagy el fogják érni.  
      Ekkor a Magasztos ezt a  kinyilatkoztatást tette: 
      Az egészség a legfőbb  kincs, a kialvás a fő öröm, 
        nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet. 
      E szavak hallatára  Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz: 
      -  Csodálatos, Gótama, bámulatos, Gótama, milyen találó Gótama úr mondása: 
      Az egészség a legfőbb  kincs, a kialvás a fő öröm. Én is hallottam, Gótama, hogy régi idők zarándokai  és tanítómesterei ezt hirdették: 
      Az egészség a legfőbb  kincs, a kialvás a fő öröm. Ezzel megegyezik Gótama úr mondása. 
      - Mágandija, amikor  hallottad, hogy régi idők zarándokai és tanítómesterei ezt hirdették: 
      Az egészség a legfőbb  kincs, a kialvás a fő öröm, milyen egészségről, milyen kialvásról volt szó? 
      E  szavak hallatára Mágandija vándor remete végigsimította testét kezével. 
      - Itt van az egészség,  Gótama, itt van a kialvás. Jelenleg egészséges vagyok, jól érzem magamat,  elcsitult minden bajom. 
      - Úgy van ez, Mágandija,  mint hogyha volna egy vakon született ember, aki nem látja a fekete és fehér  tárgyakat, nem látja a kék tárgyakat, nem látja a sárga tárgyakat, nem látja a  vörös tárgyakat, nem látja a rózsaszín tárgyakat, nem látja a simát és az  egyenetlent, nem látja a csillagokat, nem látja a holdat és napot. Egyszer  hallaná, amikor egy látó ember így beszél: “Mindenkihez illik a szép, fehér,  folttalan, tiszta ruha.” Elindulna fehér ruhát keresni. Egy másik ember  becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel: “Tessék, kedves barátom, itt van  egy szép, fehér, folttalan, tiszta ruha.” Átvenné, felöltené, örömében  elégedetten jelentené ki: “Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta  ruha.” Mit gondolsz, Mágandija: az a vakon született ember tudatosan és látva  is átvenné és felöltené azt az olajos, kormos, ócska köntöst, és örömében  elégedetten jelentené ki: “Mindenkihez illik a szép, fehér, folttalan, tiszta  ruha”, vagy csak azért, mert hisz a látónak? 
      - Természetes, Gótama,  hogy a vakon született ember csak azért venné át és öltené fel azt az olajos,  kormos, ócska köntöst, és azért jelentené ki örömében elégedetten: “Mindenkinek  jól áll a szép, fehér, folttalan, tiszta ruha”, mert nem tudja, nem látja,  milyen, és hisz a látónak. 
      - Ugyanígy, Mágandija, a  más nézeteket valló zarándokok vakok, világtalanok. Nem tudják, mi az egészség,  nem látják, mi a kialvás, közben mégis ezt a verset mondják: 
      Az egészség a legfőbb  kincs, a kialvás a fő öröm. 
      A tökéletesen  megvilágosult régi szentek viszont így mondták ezt a verset: 
      Az egészség a legfőbb  kincs, a kialvás a fő öröm, 
        nyolcágú út a legszentebb, az örök üdvhöz ez vezet. 
      Ez a mondás azóta  szállóigévé vált a köznép soraiban is. Ezt a testet viszont, Mágandija,  betegség gyötri, fekélyek gyötrik, sebek gyötrik, kínok gyötrik, bajok gyötrik,  és te mégis így beszélsz erről a betegség gyötörte, fekélyek gyötörte, sebek gyötörte,  kínok gyötörte, bajok gyötörte testről: “Itt van az egészség, Gótama, itt van a  kialvás.” Mágandija, te nem rendelkezel a nemes látással, hogy a nemes látás  segítségével megtudhassad, mi az egészség, megláthassad, mi a kialvás. 
      - Éppen ezért fordulok  bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy  megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás. 
      - Úgy van ez, Mágandija,  mintha volna egy vakon született ember, [...] és barátai és ismerősei, rokonai  és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos gyógyszert  készítene neki, ő próbát tenne a gyógyszerrel, de látása nem jönne meg, látása  nem tisztulna ki. Mit gondolsz, Mágandija: ugyebár csak baj háramlana belőle az  orvosra, fölösleges fáradság háramlana belőle az orvosra? 
      - Kétségtelenül, Gótama. 
      - Ugyanígy, Mágandija,  ha kifejteném neked a Tant: ez az egészség, ez a kialvás, te viszont nem  értenéd meg, mi az egészség, nem látnád, mi a kialvás, csak baj háramlana  belőle rám, csak fölösleges fáradság háramlana belőle rám. 
      - Éppen ezért fordulok  bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy  megtudjam, mi az egészség, meglássam, mi a kialvás. 
       - Úgy van  ez, Mágandija, mintha volna egy vakon született ember, [...] és egy másik ember  becsapná egy olajos, kormos, ócska köntössel, [...] de barátai és ismerősei,  rokonai és hozzátartozói tapasztalt orvost hívatnának, a tapasztalt orvos  gyógyszert készítene, hánytatót, hashajtót, szemcsöppeket, kenőcsöt,  orrtisztító olajat adna neki. Ő próbát tenne a gyógyszerrel, és látása  megjönne, látása kitisztulna. Amint látása kitisztulna, elmenne a kedve attól  az olajos, kormos, ócska köntöstől, és azt a másik embert ellenségének  tekintené, rosszakarójának tekintené, sőt legszívesebben elpusztítaná: “Ej, ez  az ember hosszú ideig rászedett, megcsalt, becsapott ezzel az olajos, kormos,  ócska köntössel, mondván: “Tessék, kedves barátom, itt van egy szép, fehér,  folttalan, tiszta ruha!” Ugyanígy, Mágandija, ha kifejteném neked a Tant: ez az  egészség, ez a kialvás, és te megértenéd, mi az egészség, meglátnád, mi a  kialvás, akkor mihelyt látásod kitisztulna, elmenne a kedved a léthez  ragaszkodás” öt elemétől, és így gondolkoznál: “Ej, ez az emberi elme hosszú  ideig rászedett, megcsalt, becsapott, mert ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam  a testhez, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az érzetekhez, ragaszkodás  rabjaként ragaszkodtam a tudathoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam az  adottságokhoz, ragaszkodás rabjaként ragaszkodtam a megismeréshez. Ragaszkodásom  következménye lett a létezés, a létezés következménye lett a születés, a  születés következménye lett az öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés,  szomorúság, gyötrelem. Így jött létre ez az egész egyetemes szenvedés.” 
      - Éppen ezért fordulok  bizalommal Gótama úrhoz: Gótama úr ki tudja nekem fejteni a Tant úgy, hogy látó  szemmel keljek fel ültő helyemről! 
      - Akkor csatlakozzál  igaz emberekhez, Mágandija! Ha igaz emberekhez csatlakozol, az igaz Tant fogod  hallani tőlük. Ha az igaz Tant hallod, az igaz Tan szerint fogsz élni. Ha az  igaz Tan szerint élsz, magadtól megérted, magadtól meglátod: mindez betegség,  fekély, seb, ám a betegség, fekély, seb maradéktalanul megszüntethető. A  ragaszkodás megszűntével megszűnik a létezés, a létezés megszűntével megszűnik  a születés, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál, bánat,  fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szűnik meg számomra ez az egész  egyetemes szenvedés. 
      E szavak hallatára  Mágandija vándor remete így szólt a Magasztoshoz: 
      - Pompás, Gótama!  Pompás, Gótama! Mint hogyha valaki talpra állítaná a megfordítottat, kitakarná  a letakartat, útba igazítaná az eltévedtet, mécsest tartana a sötétségben, hogy  akinek van szeme a látásra, lásson - úgy világosította meg a Tant minden  oldalról Gótama úr. Én most Gótama úrhoz folyamodom oltalomért, a Tanhoz és a  szerzetesek gyülekezetéhez folyamodom oltalomért. Szeretnék Gótama úrtól  felvételt nyerni a rendbe, szeretnék felavatást nyerni. [...] 
    Így a tiszteletreméltó  Mágandija is a szentek sorába került.  |