A LÉTSZOMJ KIOLTÁSA 
        [MN 38.]
      Így  hallottam. 
      Egy alkalommal a  Magasztos Szávatthi mellett, a Dzsétavana-ligetben, Anáthapindika kertjében  tartózkodott. Ez idő tájt egy Száti nevű szerzetes, egy halász fia, ilyen téves  nézeteket táplált: 
      - Úgy értelmezem a Tant,  amelyet a Magasztos hirdet, hogy jelenlegi megismeréseink velünk jönnek a  lélekvándorlás során, nem változnak. 
      [...]  Amikor a többi szerzetesnek nem sikerült lebeszélni téves nézeteiről Száti  szerzetest, a halász fiát, felkeresték a Magasztost. [...] 
      Ekkor a  Magasztos az egyik szerzetest szólította: 
      - Eredj, szerzetes, hívd  ide nevemben Száti szerzetest, a halász fiát: “A Mester hívat, Száti testvér!” 
      - Igen, uram -  válaszolta a szerzetes engedelmesen a Magasztosnak, és felkereste Száti  szerzetest. Odaérve, így szólt Száti szerzeteshez: 
      - A Mester hívat, Száti  testvér! 
      - Rendben van, testvér -  felelte a szerzetesnek Száti szerzetes, és felkereste a Magasztost. Odaérve,  üdvözölte a Magasztost, és leült előtte. A Magasztos így szólította meg az  előtte ülő Száti szerzetest: 
      - Igaz-e, Száti, hogy  ilyen téves nézeteket táplálsz. “Úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos  hirdet, hogy jelenlegi megismeréseink velünk jönnek a lélekvándorlás során, nem  változnak”? 
      - Igen, uram, valóban  úgy értelmezem a Tant, amelyet a Magasztos hirdet, hogy jelenlegi  megismeréseink velünk jönnek a lélekvándorlás során, nem változnak. 
      - Milyen megismerésre  gondolsz, Száti? 
      - Arra, amely  megnyilatkozik és érzékel [?], és különböző helyekre kerülve, újra meg újra  megtapasztalja jó és rossz tettei jutalmát. 
      - Balgatag ember, honnét  veszed, hogy én ilyen tanítást hirdetek? Nem fejtettem-e ki különböző  vonatkozásokban, balgatag ember, hogy a megismerés adott ok következményeként  keletkezik, adott ok nélkül nem jön létre megismerés? Te viszont, balgatag  ember, értetlenségedben félremagyarázod az én tanításomat, pusztulásba kergeted  önmagadat, és sok kárt okozol. Nyomorúságod, szenvedésed fog származni belőle  hosszú időre, balgatag ember!  
      Ekkor a Magasztos a  szerzetesekhez fordult: 
      - Mit gondoltok,  szerzetesek: nem okozott-e forrongást a rendi fegyelemben ez a Száti szerzetes,  a halász fia? 
      - Hogyan történhetnék  ilyesmi, urunk? Semmiképpen sem, urunk! 
      E szavak hallatára Száti  szerzetes némán, magába roskadva, görnyedt háttal, lesütött szemmel, lángvörös  arccal, zavartan ült. [...] 
      Ekkor  a Magasztos a szerzetesekhez fordult: 
      - Szerzetesek, amilyen  adott ok alapján keletkezik megismerés, arról nevezik el. Ha látás alapján és  alak vonatkozásában keletkezik megismerés, látási megismerésnek nevezik. Ha  hallás alapján és hang vonatkozásában keletkezik megismerés, hallási  megismerésnek nevezik. Ha szaglás alapján és szag vonatkozásában keletkezik  megismerés, szaglási megismerésnek nevezik. Ha nyelv alapján és íz  vonatkozásában keletkezik megismerés, ízlelési megismerésnek nevezik. Ha test  alapján és tapintás vonatkozásában keletkezik megismerés, testi megismerésnek  nevezik. Ha gondolkozás alapján és állítások vonatkozásában keletkezik  megismerés, gondolkozási megismerésnek nevezik. Ugyanúgy, szerzetesek, mint  ahogy a tüzet arról az adott tényezőről nevezik el, amelynek alapján ég. Ha fa  alapján ég a tűz, fatűznek nevezik. Ha rőzse alapján ég a tűz, rőzsetűznek  nevezik. Ha széna alapján ég a tűz, szénatűznek nevezik. Ha trágya alapján ég a  tűz, trágyatűznek nevezik. Ha polyva alapján ég a tűz, polyvatűznek nevezik. Ha  hulladék alapján ég a tűz, hulladéktűznek nevezik. Ugyanígy, szerzetesek,  aminek alapján keletkezik megismerés, arról nevezik el. [Megismételve.] 
      Adva van egy élőlény (vagy:  Ez az élőlény létrejött); világos, szerzetesek? 
      - Igen, urunk. 
      - Tehát  táplálékból tartja fenn magát; világos, szerzetesek? 
      - Igen,  urunk. 
      - Tehát a táplálék  megszűnése esetén az élőlénynek is meg kell szűnnie; világos, szerzetesek? 
      - Igen, urunk. 
      - Ez esetleg nem élőlény  (vagy: Ez az élőlény esetleg nem jött létre); ugyebár az ilyen  bizonytalanságból kétség származik, szerzetesek? 
      - Igen, urunk. 
      - Így esetleg nem  táplálékból tartja fenn magát; ugyebár az ilyen bizonytalanságból kétség  származik, szerzetesek? 
      - Igen, urunk. 
      - Így a táplálék  megszűnésével az élőlénynek esetleg nem kell megszűnnie; ugyebár az ilyen  bizonytalanságból kétség származik, szerzetesek? 
      - Igen, urunk. 
      - Aki a valóságnak  megfelelően, világosan felismeri, hogy ez élőlény (vagy: hogy ez az  élőlény létrejött), annak kétsége eloszlik; ugyebár, szerzetesek? 
      - Igen, urunk. 
      - Aki a valóságnak  megfelelően, világosan felismeri, hogy tehát táplálékból tartja fenn magát,  annak kétsége eloszlik; ugyebár, szerzetesek? 
      - Igen,  urunk. 
      - Aki a valóságnak  megfelelően, világosan felismeri, hogy tehát a táplálék megszűnése esetén az  élőlénynek is meg kell szűnnie, annak kétsége eloszlik; ugyebár, szerzetesek? 
      - Igen, urunk. 
      - Szerzetesek, ugyebár  nincs kétségetek afelől, hogy ez élőlény (vagy: hogy ez az élőlény  létrejött)? 
      - Nincs, urunk. 
      - Szerzetesek, ugyebár  nincs kétségetek afelől, hogy tehát táplálékból tartja fenn magát? 
      - Nincs, urunk. 
      - Szerzetesek, ugyebár  nincs kétségetek afelől, hogy tehát a táplálék megszűnése esetén az élőlénynek  is meg kell szűnnie?  
      - Nincs, urunk. 
      - Aki a valóságnak  megfelelően, világosan felismeri, hogy ez élőlény (vagy: hogy ez az  élőlény létrejött), az helyesen gondolkozik; ugyebár, szerzetesek? 
      - Igen, urunk. 
      - Aki a valóságnak megfelelően,  világosan felismeri, hogy tehát táplálékból tartja fenn magát, az helyesen  gondolkozik; ugyebár, szerzetesek? 
      - Igen, urunk. 
      - Aki a valóságnak  megfelelően, világosan felismeri, hogy tehát a táplálék megszűnése esetén az  élőlénynek is meg kell szűnnie, az helyesen gondolkozik; ugyebár, szerzetesek? 
      - Igen, urunk. 
      - Nos, szerzetesek, ha  ezt a világos, letisztult nézetet elfogadjátok, magatokévá teszitek, elismeritek,  követitek, akkor a kinyilatkoztatott Tant tutajhoz hasonlónak tekintitek-e,  amely csak átkelésre való, nem megőrzésre? 
      -  Semmiképpen sem, urunk. 
      - Szerzetesek, ha ezt a  világos, letisztult nézetet nem fogadjátok el, nem teszitek magatokévá, nem  ismeritek el, nem követitek, akkor a kinyilatkoztatott Tant tutajhoz hasonlónak  tekintitek-e, amely csak átkelésre való, nem megőrzésre? 
      - Igen, urunk. 
      - Szerzetesek, négyféle  táplálék szolgál a megszületett élőlények életben tartására és a megszületendők  létresegítésére. Mi ez a négy? Durva vagy finom anyagi táplálék, másodszor az  érintkezés, harmadszor a gondolkodás, negyedszer a megismerés. Miből fakad,  miből támad, miből születik, miből keletkezik ez a négy táplálék? Ez a négy  táplálék a létszomjból fakad, a létszomjból támad, a létszomjból születik, a  létszomjból keletkezik. Miből fakad, miből támad, miből születik, miből  keletkezik a létszomj? A létszomj az érzetekből fakad [...]. Miből fakadnak  [...] az érzetek? Az érzetek az érintkezésből fakadnak [...]. Miből fakad [...]  az érintkezés? Az érintkezés a hat érzékelési területből fakad [...]. Miből  fakad [...] a hat érzékelési terület? A hat érzékelési terület a névből és  alakból fakad [...]. Miből fakad [...] a név és alak? A név és alak a  megismerésből fakad [...]. Miből fakad [...] a megismerés? A megismerés az  adottságokból fakad [...]. Miből fakadnak [...] az adottságok? Az adottságok a  tudatlanságból fakadnak [...]. Tehát, szerzetesek, a tudatlanság következményei  az adottságok, az adottságok következménye a megismerés, a megismerés  következménye a név és alak, a név és alak következménye a hat érzékelési  terület, a hat érzékelési terület következménye az érintkezés, az érintkezés  következményei az érzetek, az érzetek következménye a létszomj, a létszomj  következménye a léthez kapcsolódás, a léthez kapcsolódás következménye a  létezés, a létezés következménye a születés, a születés következménye az  öregség és halál, bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így jön  létre ez az egész egyetemes szenvedés. 
      Azt mondtam, hogy az  öregség és halál a születés következménye. Nos, szerzetesek, valóban a születés  következménye az öregség és halál, vagy nem? Mi a véleményetek erről? 
      - Urunk, az öregség és  halál a születés következménye, ez a véleményünk. Az öregség és halál a  születés következménye. 
      - Azt mondtam, hogy a  születés a létezés következménye. Nos, szerzetesek, valóban a létezés  következménye a születés? Mi a véleményetek erről? 
      - Urunk, a születés a  létezés következménye, ez a véleményünk. A születés a létezés következménye. [Stb.]. 
      - Jól van, szerzetesek.  Tehát, szerzetesek, ti is így mondjátok, én is így mondom: ha ez van, akkor  emez is van, ennek a keletkezése magával vonja emennek a keletkezését, azaz a  tudatlanság következményei az adottságok [...stb.]. 
       Viszont a tudatlanságnak  teljes vágytalanság révén történő megszüntetésével megszűnnek az adottságok, az  adottságok megszűntével megszűnik a megismerés, a megismerés megszűntével  megszűnik a név és alak, a név és alak megszűntével megszűnik a hat érzékelési  terület, a hat érzékelési terület megszűntével megszűnik az érintkezés, az  érintkezés megszűntével megszűnnek az érzetek, az érzetek megszűntével  megszűnik a létszomj, a létszomj megszűntével megszűnik a léthez kapcsolódás,  a léthez kapcsolódás megszűntével megszűnik a létezés, a létezés megszűntével  megszűnik a születés, a születés megszűntével megszűnik az öregség és halál,  bánat, fájdalom, szenvedés, szomorúság, gyötrelem. Így szűnik meg ez az egész  egyetemes szenvedés. 
      Azt mondtam, hogy a  születés megszűntével megszűnik az öregség és halál. Nos, szerzetesek, valóban  a születés megszűntével szűnik meg az öregség és halál? Mi a véleményetek  erről? 
      - Urunk, a születés  megszűntével megszűnik az öregség és halál, ez a véleményünk. A születés  megszűntével megszűnik az öregség és halál. 
      - Azt mondtam, hogy a  létezés megszűntével megszűnik a születés. Nos, szerzetesek, valóban a létezés  megszűntével szűnik meg a születés? Mi a véleményetek erről? 
      - Urunk, a létezés  megszűntével megszűnik a születés, ez a véleményünk. A létezés megszűntével  megszűnik a születés. [Stb.] 
      - Jól van, szerzetesek.  Tehát, szerzetesek, ti is így mondjátok, én is így mondom: ha ez nincs, akkor  emez sincs, ennek a megszűnte magával vonja emennek a megszűntét, azaz a  tudatlanság megszüntetésével megszűnnek az adottságok [...stb.]. 
      Ezek után, szerzetesek,  ha ezt így tudjátok, így tartjátok, visszafordultok-e a múlthoz: “Léteztünk-e  mi már régebben, vagy nem léteztünk régebben? Mik voltunk régebben, hogyan  léteztünk régebben, miből mivé lettünk régebben?” 
      - Semmiképpen sem,  urunk. 
      - Szerzetesek, ha ezt  így tudjátok, így tartjátok, előre fordultok-e a jövőhöz: “Fogunk-e mi majd  létezni a jövendőben, vagy nem fogunk létezni a jövendőben? Mik leszünk a  jövendőben, hogyan fogunk létezni a jövendőben, miből mivé leszünk a  jövendőben?” 
      - Semmiképpen sem,  urunk. 
      - Szerzetesek, ha ezt  így tudjátok, így tartjátok, töprengtek-e magatok felől a jelenben: “Létezem-e  én, vagy nem létezem? Mi vagyok? Hogyan létezem? Ez a mostani lényem honnét  jött, hová fog menni?” 
      - Semmiképpen sem,  urunk. 
      - Szerzetesek, ha ezt  így tudjátok, így tartjátok, fogtok-e így beszélni: “Egy remete mondta ezt  nekünk, remeték mondták, mi azonban nem mondjuk ezt”? 
      - Semmiképpen sem,  urunk. 
      - Szerzetesek, ha ezt  így tudjátok, így tartjátok, fogtok-e másik mestert keresni magatoknak? 
      - Semmiképpen sem,  urunk. 
      - Szerzetesek, ha ezt  így tudjátok, így tartjátok, vissza fogtok-e térni a közönséges remeték és  papok különböző fogadalmaihoz, hókuszpókuszaihoz, szertartásaihoz, remélve  tőlük valamit? 
      - Semmiképpen sem,  urunk. 
      - Nemdebár, szerzetesek,  csak amit magatok megismertetek, magatok beláttatok, magatok felfogtatok,  csakis azt valljátok? 
      - Úgy van, urunk. 
    - Jól van, szerzetesek.  Beavattalak benneteket ebbe a világos, időtlen tanba, amely mindenki előtt  nyitva áll, mindenkit szólít, s amelyet a bölcsek maguktól felfognak.        |